2014. szeptember 30., kedd

Chapter Twenty.

Hi everyone.
Oly sok kihagyás után itt a 20. rész. Hát nem igazán tudom mit írjak ide.
Rettentően sajnálom ezt sok idő "pihit" de a blog újra megnyitja kapuit c:
Én már utálom magam emiatt, remélem ti még nem.
Blackbird xx

/Louis Tomlinson/
29, october, 2014
Tokyo
21:28

- "If this room was burnin'..." - kezdte Harry csodálatos mély hangját a Little White Lies című dalunkat, ami már az utolsó.

A backstageből figyelem őket két takaróba bugyolálva, vacogva. Lassan egy hónapja érzem ezt, a doki nem tud velem mit kezdeni és egyre rosszabb. Annyit mondott álljak le a nyugtató szedésével. De ez nekem nem megy, és már kis dózis nem is hat. Kettő és félre emletem az adagom.
Írt fel lázcsillapítót, de sokszor az sem segít.
Nyugtalan vagyok és túl ideges ahhoz, hogy színpadra álljak. A szólóim Niall kapta meg. Ez már az ötödik koncert, én pedig még még mindig csak kabala vagyok.

- Lou. - szólok a sminkesünknek, abban reménykedve, hogy talán meg is hallja.

Hirtelen két csinos lábat pillantok meg magam mellett.

- Idehozod a gyógyszereim? Meg vizet is kérhetek? - szipogok egyet.

Kis idő múlva lázcsillapítóval és vízzel tér vissza, majd leül mellém. Hamar legurítom a gyógyszert és kényelmesen elhelyezkedem ülve.

- Louis, el kellene menned egy erre szakosodott orvoshoz. Ugye tudod, hogy ez mi? Rosszul vagy, ha nem kapod meg a nyugtatód. - simította finom kezét a vállamra.
- Biztos, hogy nem vagyok gyógyszerfüggő. Találgass ki hülyeségeket. - morgom.
- Szólnom kell Harrynek. Bár biztos észrevette már. Lou ez halálos is lehet. Kérlek!
- Nem szólsz Harrynek ha elmegyek egy orvoshoz?
- Akkor nem. - ezzel abba is maradt a beszélgetés, ő pedig felállt mellőlem.

A dal utolsó sorait hallgattam és azon gondolkoztam nem fogok mondani Harrynek semmit.
A srácok a szám után betódultak a backstagebe két fannal.

- Jobban vagy Boo? - ült le mellém Hazz és egy apró puszit lehelt a számra.
- Juj de forrók az ajkaid. Lázas vagy. - tette a kezét a homlokomra.
- Semmi komoly Harry, nyugi. - erőltettem egy mosolyt az arcomra.
- Annak örülök. - ő is, viszont ő őszintén.
- Lányok, elkészítjük a képeket és nekünk mennünk kell, két hetes pihenésünk lesz. - mondta Niall, a lányok pedig bólintottak és cselekedtek.

Majd kiesett a szemem mikor a párom arcát puszilgatták, pedig már meg kellett volna szoknom. Velem nem szerettek volna közös fotót, mert féltek, hogy elkapnak valamit. De ezt nem lehet. Amint végeztek, elmentek, sőt még a barna lány csókot dobott Harrynek. Dehát rajongók.

- Készen vagy Lou? Mehetünk? - kérdezte Liam, a többiek pedig előre mentek.
- Mindenem a buszban van. - feleltem, majd felálltam, de a hirtelen lendülettől kicsit megszédültem, így meg kellett kapaszkodnom valamiben, ami ezesetben Li válla volt.
- Jól vagy haver? - aggódott.
- Persze, csak hirtelen álltam fel. - motyogtam, közben a ruháim igazítottam.

Mi is a buszhoz tartottunk már és már csak ránk vártak. A lépcsőket egyesével tettem meg, nehogy leszédüljek. A Harry mellett lévő ülésem elfogta Niall, így Zayn mellé ültem az ágyára. Messzebb van az első ülésektől, így tudtunk beszélgetni.

- Beszélt már veled arról? - kérdeztem, közben törökülésbe húztam a lábaim.
- Nem még. Ha rajta múlna soha nem tudtam volna meg, de ezt rendezni kellene. Neked mi a bajod? Miért nem mondod el nekünk? Mostanában olyan furcsa vagy. - ingatta a fejét.
- Azért nem mondok semmit, mert még nem biztos. - fáj bevallani még saját magamnak is, nemhogy neki.
- De Louis, mi nem biztos? Az, hogy elkaptál valami vírust? Nem. Ez komolyabb, mint egy rohadt vírus ugye? - halkult el a végére, én pedig csak halványan bólintottam, reméltem, hogy nem veszi észre, de megtörtént.
- Jézusom Lou, mi a bajod? - hangja egy oktávval fentebb, aggódóan csengett.
- Figyelj, ez még koránt sem biztos, de azt mondják gyógyszerfüggő vagyok. - hajtottam le a fejem.
- Még mindig jobb, mintha más lenne. Vannak erre szakosodott orvosok, menj el egyhez, az én kedvemért. Meg a Harry kedvéért. Louis ebbe bele lehet halni, ne hagyj itt minket. - a végén nyelt egyet és könnybelábadtak a szemei.
- Nem foglak. - ezzel megöleltem, szorosan tartott és nem engedett. - De ne mondd el Harrynek. - suttogtam.
- Nem fogom.

Lassan a repülőtérre értünk. Mikor kiszálltam a buszból, pánikszerűen húztam össze magamon a pulcsim a hideg szél miatt. A hajamba túrt, ezzel összeborzolva ígyis kócos hajszálaim. Úgy nézhettem ki, mint aki homokfúvásban küzd a sivatagban az előrehaladásért.
A repülő lépcsőjére elsőként tettem fel a lábam, így leghamarabb én jutottam fel. Közben két tenyeret éreztem rásimulni a hátsó felemre.
Nem kellett hátranéznem ahhoz, hogy tudjam Harry az.
Fent helyet foglaltam  az egyik ülésen, utána pedig a göndör mellém huppant. Kezét az enyémre vezette, ami a combomon pihent, majd összekulcsolta az ujjaink. Ránéztem, és igazán boldognak tűnt a mosolya, amit nem tudtam viszonozni. Hiányozni fog.

- Mi a baj életem? - döntötte a homlokát az enyémnek és meg akart csókolni, de én elhúzódtam.
- Beteg vagyok. - szóltam rekedten, majd krákogtam egyet.
- Érdekeljen? Nem fog. - ezzel ajkait az enyémre nyomta, egy lágy puszit hagyva a számom, majd mégegyszer, ami már csókba mélyült.
- Én nagyon szerencsés vagyok veled Harry. - suttogtam mikor elváltunk.
- Én vagyok veled szerencsés. Jobbat nem is kívánhattam volna. - mosolygott édesen és még a gödröcskéi is kivillantak amiket úgy imádok.
- Szeretlek. Bármi történjék ezt ne felejtsd el. - mondtam.
- Én is szeretlek téged. - simogatta meg nagyujjával a kézfejem.
- Fáradt vagyok, pihenjünk. - ásítottam, majd a vállára hajtottam a fejem, ő pedig lentebb csúszott.

Remélem már csak Londonban ébredek fel.

30, october, 2014
London
02:46

Harrvel már a taxiban ülünk és hazafelé tartunk a kihalt utakon.
A belvárosban még nagy volt a forgalom, mint mindig, de a külvárosban, ahol mi lakunk, arra már nem mocorog senki.

- Tizennégy font harmincöt. - mondta a fuvar árát a sofőr mikor leparkolt.

Kifizettem, majd beténferegtünk a házba.
A nappaliban felkapcsoltam a lámpát és kifújtam magam, majd leestek a vállamról a cuccaim. Ezeket a Harryé is követte.

- Drága otthonom. - sóhajtottam.
- Itt hagyom a táskákat, holnap lejövök érte. Jó éjt édes. Jössz te is? - mászott fel a lépcsőn.
- Nem még, menj csak. - mondtam és elindultam a konyhába kávét főzni, mert képes lettem volna állva elaludni.

Kesőbb kicsit már felpörögve cipeltem fel mindent ami a nappaliban maradt a szobánkba. Mikor megláttam, hogy szerelmem arcát milyen édesen torzítja el a párnája, nem bírtam ki, hogy ne mosolyodjak el rajta és le is fényképeztem.

- Sajnálom ami fog történni. - nyomtam egy csókot az arcára.

2014. július 9., szerda

Sorry.

Sajnálom. A depresszió lassan felemészt. Egyre mélyebben vagyok ebben az egészben. Túl sok minden történik körülöttem.
Holnap el kellene kezdenem a Desert Island-et, de azt sem tudom.
Azt viszont igen, hogy senki nem megy semmire az állandó kurva sajnálkozásommal és bocsánat kéréssemmel.
Abba fogom hagyni az írást.
Én hibám. Ássatok el.
Millió csók: Blackbird xx

2014. június 30., hétfő

Chapter Nineteen.

Sziasztok.:D
Kicsit sok csúszással (mobil problémák miatt) töltöm fel ezt a bejegyzést. De remélem nem haragszik senki. A következő már az utolsó rész lesz, amit igyekszek még péntekig megírni és feltölteni.
Kicsit hosszú és unalmas, remélem mindenki végig olvassa:D
Jó olvasást:)
Blackbird x

/Louis Tomlinson/
29, august, 2014
London
13:27

A Modest! még tegnap felbontotta a szerződést ami eléggé komoly, mit ne mondjak jó hamar elintézték, így átkerültünk a Columbia Records-hoz. Már reggel meg volt a megbeszélés stb. Tom Willtown az új 'főnökünk'. De itt igazából ilyenre nincs is nagyon  szükség. Önállóbbak vagyunk, ami egy kicsit boldogabbá tesz.

- Harry! - kiabáltam le neki a szobámból.

Ma kényelmes napot tartok. Meg Harry különben is süt. Azt mondta, meglepetés, így már csak azért sem megyek le. Pedig úgy meglesném abban a sexy köténykében. Rajta van a nevünk. A kötény nélkül egy szendvicset sem csinál meg.

- Nem érek rá! - kaptam a választ.

Utána egy nagy ordítás hallatszott. Gyorsan leraktam az ölemből a laptopot, ugyanis eddig Twitteren lógtam, és szaladtam Harry felé. Mikor benyitottam a konyhába nem volt semmi. Állt vigyorogva.

- Mi történt? - mentem közel hozzá aggódva.
- Semmi. Csak tudtam, hogy így lecsallak. - nyomott egy csókot a számra nevetve.
- Majdnem szívrohamot kaptam. Nem vagy vicces! - ültem le az egyik székre és jól megfigyeltem Harryt a köténykében.

Az van ráírva, hogy #larrystylinsonbitch. Akkoriban poénból vettük meg, de mára többet jelent.

- Kész van amit sütöttem. Tetszeni fog. - mosolygott, majd elém rakott egy tálcát amin egy szokatlan méretű, rózsaszín, muffin szerű valami volt.

Azon egy felirat "Harry Styles".

- Nem vagy még magaddal eléggé eltelve ugye? - próbáltam komolynak tűnni, de nem sikerült.
- Olyan hercegnős, mint én. - ezzel 'eltipegett' és hozott egy pohárban rózsaszín limonádét.
- Mi lesz még rózsaszínű? - nevettem.

Régen nevettem, valóban rég.

- Már az agyam is az. Beflittereztem. - bólogatott sűrűn.

Látszik rajta, hogy boldog és én is az vagyok. A tegnap kész őrület volt. De azon belül életem második legjobb napja. Hirtelen csengőszóra kaptam fel a fejem. Kimentem ajtót nyitni és Perrie, Zayn meg Niall álltak ott. Akkor jutott eszembe, hogy a mai nap fontos. Liam 21 éves lett.

- Sziasztok. - köszöntem, kezet fogtam a srácokkal, Perrie pedig két puszival üdvözölt.
- Na, mondjátok a tervet. - ült le Zayn a nappaliban a kanapéra, Perrie pedig szorosan mellé, nem akarták egymás kezét elengedni, még ha atomrobbanás lett volna, se.

Niall az egyik fotelben foglalt helyet.

- Azt hittem azért jöttetek, mert nektek van. Én ezen egy percig sem gondolkoztam. - szállt be a beszélgetésbe Harry.
- Én sem. - emeltem fel a kezem védekezően.
- Ki kellene találni a helyet, legelőször. Aztán ha olyan, kibérelni, és meghívni az embereket. De ez ma már túl késő lenne. - vázolta a helyzetet Pezz.

Hogy őszinte legyek, nem igazán kedvelem, mióta Liam bevallotta amit. De mondjuk előtte sem nagyon.

- Itt csak nekem van eszem? - vágta magát hátra a fotelben Niall.
- Miért is? Gondolom te is ugyan úgy halasztgattad, mint mi. - nézett rá Zayn.
- Igen igen. De nekem legalább van ötletem. Li kedvenc szórakozó helye a Funky Buddha. Nekünk egy szavunkba kerül kibérelni, mert úgy ugranak ahogy mi csettintünk. - pillantott ránk elismerően Niall.
- Szuper, Zayn eljössz velem megbeszélni a tulajjal? - csaptam össze a kezeim.
- És velem mi lesz? Miért nem engem hívsz? - háborgott csendben Hazz.
- Ja, elmegyek, szia Pezz! - egy futó csókot nyomott a lány arcára, majd mellém állt.
- Majd elmagyarázok mindent. - mondtam Harrynek és kimentünk.

Felvettem Hazza farmer dzsekijét és beültünk a kocsimba Zaynnel. Természetesen én vezettem, mert ő nem tud. Meg minek vezetné az én kocsim?

- Miért én kellett, hogy jöjjek? - kérdezte mikor elindultunk.
- Mert valamit meg akartam veled beszélni. - mondtam komolyan, közben végig az utat figyeltem, hogy ne okozzak balesetet.
- Ugye nem halálos kimenetelű?
- Dehogy! Csak azt akartam kérdezni, hogy megoldható-e, hogy Perriet nem hozod magaddal este. Nem azt mondom, hogy nem hozhazod, csak, hogy megoldható lenne-e. - kérdeztem tőle félénken.
- És ebből nekem mi a hasznom? - nézett rám furcsán.

Ekkor meg kellett állnom a piros lámpánál.

- Neked nem sok. - rántottam meg a vállam.
- Hát akkor meg? - csapott egyet a combjára.
- Ha szépen megkérlek? - néztem rá.
- De miért? - kérdezte, közben újra elindultam.
- Ha azt akarod, hogy jól érezd magad, nem teszed.
- Válaszolj a kérdésemre! - mondta ingerültebben.
- Mert Liam szerelmes beléd te seggarc! - kiabáltam és rávágtam egyet a dudára, ami hangosan szólt.

Zayn kicsit megugrott és enyhén fal fehér színben pompázott az arca és gondolom nem csak a hirtelen dudaszótól.
Egész úton nem szóltunk egymáshoz, csak mikor elhelyeztem az autót a szórakozóhely parkolójában.

- Bemegyek, várj meg itt. - mondta csendesen, majd kiszállt és becsapta maga után az ajtót.

Bekapcsoltam a rádiót, pont a híreket mondta egy kellemes hangú hölgy. Igazából nem figyeltem nagyon oda, úgyis csak bűntettekről van szó, meg celeb botránykról. Kiszálltam én is, majd elkezdtem támasztani oldalról az  autót.
Lefelé bámultam. Néztem a  fekete Vans márkájú cipőm orrát, hogy hogyan gömbölyödik. Elől a textíl ki volt kopva, eléggé sokat hordom ezt. Lassan be kellene szerezni egy újat. Persze az is Vans lenne.
Hirtelen láttam egy másik pár cipőt felbukkanni. Lila, Adidas, női. Biztosan rajongó. Felnéztem és egy finom arcú lányt pillantottam meg. Kedvesen mosolygott rám. Hosszú, enyhén hullámos barna haja, tökéletesen kiemelte zöld szemeit.

- Elnézést, szabad egy képet? - kérdezte félénken.
- Persze, miért is ne. - válaszoltam.
- Nagyon köszönöm. - kezdett el babrálni a telefonjával, gondolom a kamerát kereste.

Aranyosan szerencsétlenkedett. Mikor megtalálta, közelebb jött hozzám és megéreztem az első parfümünk illatát. Készült egy őrült és mosolygós kép is.

- Köszönöm még egyszer Louis. Ez volt életem legszebb napja. - ekkor hirtelen megölelt.

Majd mikor elszakadt tőlem újra megszólalt.

- Aláírnád a telefonom hátulját? - reménykedett egy igenben.
- Biztos, hogy az én firkámat akarod látni a nap 24 órájában? - kérdeztem viccelődve.
- Teljes mértékben, és az aláírásod nem firka, hanem egy kincs. - mosolygott, majd a táskájából előkotort egy tűfilcet és a kezembe nyomta a telefonnal együtt.

Ezt a szöveget hagytam a fehér hátlapon.
"Egy csodálatos rajongónak: Louis =) x"

- Köszönöm megint. Köszönöm ezt a fantasztikus napot. - vigyorgott boldogan és elment, de még integetett nekem.

Kis idő múlva láttam megjelenni Zaynt.

- Indulás. - sóhajtott mikor idért és beszállt, aztán én is.
- Mi volt? Kiadták? - érdelődtem út közben.
- Nem. Chris Brown-é ma éjjel. Nagyon sajnálja, de ő fontosabb neki, mint mi. - morgott.
- Rohadt életbe.. Haragszol Zayn? - kérdeztem komolyan.
- Nem haragszom. Sem rád, sem Liamre. De ez hamar jött nekem, hogy az egyik, szinte testvérem ilyen érzelmeket táplál irántam. Sajnos én nem érzek így. És ha megtudja, összetöröm, azt meg nem akarom. Nem akarok neki ilyen hatalmas fájdalmat okozni. - sóhajtott gondterhelten.

Ezen nevetnem kellett. Nem vicces, mert nem az, de így indult a kapcsolatunk Harry-vel. Hogy 'nem éreztem iránta semmit'. Aztán idővel a szívembe lopta magát ez a bolond göndör.

- Nem vicces. - szólt rám.
- Nem az. - próbáltam visszafolytani a vigyorgásom.
- De akkor hol tartsuk meg? -  nézett rám.
- Niall-nél. Ha belemegy. Ha nem, Harry-nél, ha ő sem, nálad. - soroltam a lehetséges helyszíneket.
- És a te házad? Az a legnagyobb, ez így nem fer.
- Nem igazán akarom most ott. Vagy, Manchesterben van egy nagy házunk emlékszel? Na akkor ott. - mondtam és befordultam az utolsó sarkon, lassan pedig leparkoltam a ház előtt.
- Ez egy csodás ötlet. Szerinted Perrie elment vagy megvárt?
- Fogalmam sincs. - mondtam, majd kiszálltunk, lezártam az autót és bementünk.

Perrie meglépett, nem várta meg Zaynt.

- Végre, hogy itt vagy. - nyomott egy gyors csókot a számra Harry.
- Na, mit derítettetek ki? - jött ki Ni a konyhából egy üveg üdítővel a kezében.
- Azt, hogy nem adják ki. - mondtam.

Bementünk közben a nappaliba és körbeültük az asztalt. Harry meg én persze a kanapét foglaltuk el. Átölelt a derekamnál, a lábát pedig rárakta az enyémre.

- Akkor mégis mi lesz? - érdeklődött Niall.
- A Manchesteri házunk? - kérdezte Zayn.
- Á, milyen dolgok történtek ott. - pillantott rám Harry egy huncut vigyorral.
- Micsodák? - csodálkozott Niall.
- Ja, hogy erről még nem is tudnak. Akkoe nem is fognak. - nevetett Harry.

Manchester
21:48

Mindenkit sikerült értesítenünk, bár hiába privát party, biztos lesznek akik potya vendégek, vagy fotósok. De azokat úgysem engedjük be. Erre való a két testőr az ajtó előtt. Elég sokan jelen vannak már. Nem hiszem, őket mind ismerjük.
Hirtelen két finom kéz takarta el a szemeim.

- Helló Louis, na ki vagyok? - hallottam meg egy bársonyos női hangot, de nem ismertem fel a hangos techno miatt.
- Hmm.. találgassak? - mentem bele a játékba, bár semmi kedvem nem volt.
- Talán Eleanor? - hallatszott az undor a hangomból.
- Még szép, hogy nem! - nevetett fel.
- Akkor bocsi, nem ismerlek fel. - ezzel megfordultam és egy középmagas, szőke hajú lányt pillantottam meg.

Hatalmas barna szemeivel figyelte a reakcióm, mikor hirtelen vágott arcon a felismerés, hogy ki is áll előttem.

- Hannah Olivia Walker! Hol voltál eddig, nem írtál, nem kerestél az X-Faktor óta, pedig azt hittem békében szakítottunk. Gyönyörű vagy, sokat változtál. - öleltem meg, ő pedig szó szerint megszorongatott.
- Amúgy Lou, az neked mióta békés, hogy írsz egy sms-t, hogy szerelmes vagy egy fiúba? - nevetett.
- Sajnálom.
- Semmi gond, már el vagyok jegyezve, nagyon boldogok is vagyunk. - mosolygott kedvesen.

Sosem hittem volna, hogy valaha egy exemmel is ilyen jól el tudok beszélgetni.

- Gratulálok, sok boldogságot. Megelőztelek, én házas vagyok. - vigyorogtam, ekkor valaki megfogta a karom és elkezdett húzni, de nem engedelmeskedtem.
- Jól vagy, hogy idegen lányokkal flörtölsz? Mennyit ittál? - fogta meg a homlokom Zayn.

Aki húzott.

- Nem flörtölök, nem idegen és csak vagy két feles Martinit.
- Pont elég az neked, hogy bekábulj. Á, szia Hannah. - csodálkozott Zayn.
- Helló Zayn. - integetett neki.
- Nos, elrabolhatom? - kérdezte.
- Vidd csak. Majd még biztos összefutunk. - nevetett, majd eltűnt a tömegben.
- Gyere, iszunk egyet. Egyet? Miket beszélek? Sokat! - ezzel karonragadott, majd elkezdett húzni a sok ember között.

Út közben elhaladtunk a két óriási hangfal mellett, mejből dübörgött a fülsüketítő zene és még a belső szerveim is beléremegtek. Sőt, még a férfiasságomat is megfogták. Atyám milyen emberek vannak itt! Ráadásul a felét, azt sem tudom kik, csak az ismerőseim, ismerőseinek az ismerősei.
Zayn benyitott az egyik szobában az emeleten. Bent a szűk társasági körünk tartózkodott, a földön ülve egy kört alkotva beszélgettek. Felfedezni véltem a bandatársakon kívül Michaelt és Ashtont. Fizzyt, Waliyhat és Gemmát. Edet, Nicket és Andyt.
Helyet foglaltam Waliyha  és  Harry között, egy  gyors csókot akartam nyomni az ajkaira,  de ő  elmélyítette. Az alkohol mámoros íze bizsergette a nyelvemet.

- Mindenki fogjon egy poharat és igyünk az ünnepeltre! - kacsintott Zayn vigyorogva Liamre amitől barátunk valószínű belül szétolvadt.

Koccintott mindenki mindenkivel. Bár nem volt túl szép pezsgőt inni piros papírpohárból.

2014. június 23., hétfő

Award #3

Köszönöm a díjat Mariann:) -nak.
Jól esik, hogy gondoltál rám is.

Szabályok:
1. Tedd ki, hogy kitől van a díj!
2. Írj magadról 11 dolgot!
3. Válaszolj 11 kérdésre!
4. Tegyél fel 11 kérdést!
5. Küldd tovább 11 embernek!

11 dolog magamról:
1. Félek az új blogom miatt.
2. Semmi programom nincs a nyárra.
3. Ezt a bejegyzést hatodszor kezdem el.
4. Nem tudom, hová fogja beszúrni a képet a telefon.
5. Ma lerajzoltam Mileyt.
6. Egyre jobban sírok a Little Mix - Turn Your Face c. számán.
7. Szeretek trollkodni ismeretlenek.hu-n.
8. Van egy fekete cicám; meglepő módon Rambo a neve.
9. Nagyon kötődöm ehhez a bloghoz és nem tudom mi lesz velem ha ennek vége.
10. Nagyon imádlak titeket.
11.  Jól esett minden szó amit eddig kaptam.

11 válasz:
1. Hány éves vagy?
15

3. Mióta írsz? (blogot)
Háát, nem tudom rég, ez már a negyedik blogger profilom

3. Kedvenc dal?
Ed Sheeran - Cold Coffee

4. Kedvenc állat?
Cica:3

5. Kedvenc szín?
Lila

6. Kedvenc étel?
Nem tudom, nincs. De nagyon szeretem a salátákat. Azokból bármelyik jöhet.

7. Ha 1 napig valamelyik híresség bőrébe bújhatnál ki lenne az?
Fhuu, ez fogós kérdés. Nem tudom. Perrie Edwards XDDD

8. Ki a példaképed?
Demi Lovato

9. A körülötted élők tudják, hogy blogot írsz?
Csak anyum, meg két barátnőm

10. Hogyan írnád körbe magad külsőleg?
Barna haj, kék szemek, nagyon molett vagyok xd

11. És belsőleg?
Hatalmas szívem van és nem kell senkinek.

11 kérdés:
1. Életed legcikisebb történése?
2. Van amitől rettegsz, de úgy, hogy soha még egy millárd év múlva sem tennéd meg?
3. Volt már olyan pillanat amikor úgy érezted semmire sem vagy jó?
4. Életed legboldogabb történése?
5. Legszomorúbb?
6. Ha most találkozhatnál egy hírességgel és kérdezhetnél tőle egy dolgot. Ki lenne és mi lenne az?
7. Szereted az energiaitalt?
8. Fogsz menni valamelyik fesztiválra?
9. Ha egy szóval jellemeznéd magad, mi lenne?
10. Kedvenc énekes?
11. Énekesnő?

Akiknek küldöm:
Bromance
More than friends
unseen beauty (larry)
Narry Storan - One Shot.
One Shots - Larry Stylinson
Larry Stylinson - One Shots
In Your Imagination

2014. június 21., szombat

Chapter Eighteen.

Sziasztok. Hosszú idő után újra résszel jelentkezem. Nagyon sajnálom, hogy eddig nem jelentkeztem, de írói válságba keveredtem. Újra. (aki benne van a blog fb csoportjában az tudta)
Na de remélem azért örültök kicsit:(
Jó olvasást.! Ezen kívül már csak két rész lesz.

/Louis Tomlinson/
28, august, 2014
Cancún
07:55

Reggel Harry édes csókjaira ébredtem ami valljuk be, fantasztikus érzés volt. Viszont az alfelembe beköltöző fájdalom kevésbé. Kezdem megsajnáli Hazzt.

- Nagyon szép reggelt Mr. Tomlinson. - csókolt a nyakamba.
- Neked is Mr. Tomlinson. - nyöszörgögtem mosolyogva. 

De furcsa, hogy ő már Harry Tomlinson. De ez így szép. Tegnap megvolt a nagy nap. Nem vertük nagy dobra, nem is lett volna  szabad. Még a fiúk sem tudtak róla, sőt még a szüleink sem.

- Mik a mai terveid kedvesem? - karolt át boldogan.
- Itt feküdni. Nem akarok innen kimozdulni ma. - fordultam meg és a kezem az arcára simítottam, majd puha, finom bőrét cirógatni kezdtem.
- Akkor ma én leszek az alattvaló, te pedig a hercegem. - suttogta, majd egy reggeli, mély csókot váltott velem.
- Először is szerelmem, alattvalóm. Szeretnék reggelizni. Aztán lemehetünk a tengerpartra. Meggondoltam magam. Menni akarok. Csak múljon el a fájdalom. - kuncogtam.
- Sajnálom. Mit hozzak? - pillantott rám megbánóan.
- Ne sajnálkozz. Élveztem te eszement. Elég ha csinálsz egy szendvicset. - mosolyogtam.

Tegnap óta az egész életfelfogásom megváltozott. Házas vagyok amitől megváltoztam.
Kimászott az ágyból és elémtárult meztelen hátsója, amire hamar alsót húzott, majd eltűnt az ajtó mögött. Gondoltam nekem is ki kellene innen kászálódni, így rátámaszkodtam az éjjeli szekrény sarkára és felültem, a fájdalom pedig egyre jobban erősödött amit én hősiesen tűrtem. Közben beugrottak a tegnap éjjel szebbnél szebb emlékei. Mégsem bántam meg ezt az egészet. Még csak el sem siettük. Több mint három év után szerintem ideje volt.

- Heyho! - jött be egy tálcával Hazz, majd berúgta maga után az ajtót.

Lerakta elém és jó étvágyat kívánt. Volt azon két szendvics, mellé pedig sok zöldség, na meg egy pohár tejeskávé.

- Veheted ezt egy nászútnak. - mosolygott édes gödröcskéit megvillantva.
- Rendben édes. - haraptam bele az egyikbe.

A sonka és a sajt ízei keveredtek számban. Nagyon finom volt.
Már majdnem végeztem a kajával, mikor csörgött a telefonom, én pedig boldogan felvettem, úgy, hogy azt sem néztem ki az.

- Halló, itt Louis boldog vagyok Tomlinson. És ott? - vigyorogtam és Harryre néztem.

Aranyosan, török ülésben ült és figyelt nagy zöld szemeivel.

- Liam. Nem sokáig leszel ilyen boldog, csak még haza nem érsz, ami ma kell, hogy legyen. - sóhajtott.
- Mi van már megint? Bobnak nem tetszik, hogy nem ott vagyok ahol ő akarja?! - háborogtam.
- Nagyon nem. Harry is veled van ugye?
- Igen velem van. - szomorodtam el.
Pedig ennek a napnak különlegesnek kellene, hogy legyen. Ja, különlegesen szar lesz.

- Hol vagytok? Haza kell, hogy gyertek ma! Bob ki van akadva. Már keresett téged nálam, nálad, Niallnél, Zaynnél, Harry házában, sőt, még Doncasterben is. Mit csináltál, hogy így bepipult rád? - suttogta az utolsó mondatokat.
- Messze, és azt, hogy nem akarom eljátszani, hogy Tina a barátnőm. - idegeskedtem és Hazzra pillantottam, ő aggodalmasan itta minden szavam.
- Pedig nem ártana. Kérlek. Csak a One Direction kedvéért. Te nem tudod mire képes ha nem azr csinálják amit ő mond. Miatta kellett szakítanom Daniellel, mert nem tesz jót a hírnevemnek. Ő szerinte.
- Nagyon sajnálom Li én ezt nem tudtam.
- Senki nem tudta idáig. Gyertek haza rendben? - győzködött.
- Megegyeztünk. Li, otthon mesélek valamit. Nem csak nekem lenne egyébként rossz, ha Tinával kellene lennem, csak gondolj bele. Szia. - raktam le a telefont.
- Mi történt? - aggódott Hazz.
- Vissza kell mennünk Londonba. Bob keresett. - kulcsoltam össze ujjainkat.
- Minden jónak elrontója. Nem akarok menni. - sóhajtott.
- Én sem, de muszáj. Hívd fel a pilótánkat, hogy megyünk. Még az a szerencse, hogy addig ő is itt van amég mi.
- Rendben. - ezzel nyomott egy apró csókot az ajkaimra és kiment a szobából, én pedig óvatosan felálltam és kerestem magamnak ruhát, majd felöltöztem.

Harry pedig kis idő múlva újra megjelent.

- Azt mondta egy óra múlva ott lesz a reptéren. Szóval nem árt, ha mi is. - nevetett egy kicsit a saját kijelentésén.
- Ruhát húzni a testedre, halálos bűn. - kacsintott egyet kacéran, majd előhalászott a bőröndjéből egy farmert meg egy kék-fehér kockás inget.

Meg az elmaradhatatlan kalapját és ezek magára vette. Lassan összepakoltunk mindent, közben egy szót sem szóltunk egymáshoz. Aztán elhagytuk a kis házunkat és elindultunk kijelentkezni. Mikor végeztünk, egy taxival a reptérre jutottunk, pont időben.

- Szeretnél az ablaknál ülni? - mosolygott rám kedvesen, mielőtt felszálltunk volna.

Fájt itthagyni ezt a gyönyörű szigetet. Még csak esélyünk sem volt megnézni a tengerpartot. Pedig nekem ez nagyon fontos lett volna. Főleg úgy, hogy senki nem ismer fel minket és, hogy Harryvel legyek. De nem lehetett. A sors közbeszólt, mint mindig.

- Nekem mindegy. -  vontam meg a vállam szomorúan, miközben felsétáltunk a lépcsőn, aztán felhúzódott az.

Mi pedig inkább helyet foglaltunk egymás mellett az egyik kanapén.

- Na, ne legyél már ilyen kérlek. - fordult felém, kezét az állam alá helyezte és fejemet elfordította.

Csodálatos zöld szemeit az enyéimbe fúrta. Száján élesen szívta be a levegőt, az én szívem pedig vad kalimpálásba kezdett. Hihetetlen amit iránta érzek már több, mint három éve. Ajkait lágyan az enyémre helyezte, majd nyelvével  az enyémet hívta táncba. Ennyire óvatos régen volt. Úgy viselkedik, mintha ez az első csókunk lenne.
Mikor elszakadtunk egymástól kipirult arcát láttam meg először. Levegőért kapkodtunk, egymás arcába lihegtünk.

- Aludjunk. - mosolygott, én pedig lejjebb csúsztam, hogy a vállamra hajthassa a fejét.

London
15:27

Már régen itthon vagyunk, Liamnek is szóltunk de semmi. Eddig Bob sem keresett minket. Akkor nem is volt olyan fontos.
Fent ültem a szobámban, mikor valaki csengetett.

- Nyitom. - morogtam, majd letrappoltam ajtót nyitni.

Zayn, Liam és Niall álltak kint.

- Lou! - kiabált Niall és megölelt.

A többiek elmotyogtak egy sziát és beinvitálták magukat.

- Helloo! - hallottam, hogy köszön nekik Harry.
- Hazz! - szaladt oda hozzá Ni, majd őt is megajándékozta egy öleléssel.
- Hol voltatok? Addig magyarázzátok  meg nekünk, mert mi elhisszük. De ő kb tíz perc múlva nem fogja. - utalt Zayn Bobra.
- Cancúnban voltunk. - válaszoltam és eldugtam a kezem a hátam mögé.
- Csak nem?  - nézett furcsán Liam.
- De bizony!  - kacsintott Harry, mire Niall ordított egyet.
- Én megmondtam! - vigyorgott diadalittasan Zaynre.
- Igen Niall. - sóhajtott.
- De akkor most mi van a nevetekkel? - érdeklődött Liam.
- Louis és Harry Tomlinson. - mosolygott Hazz, majd csengetett valaki.

Bob lesz.

Zayn kiment beengedni, majd vissza besétáltak nyugalmasan a nappaliba. Bob mellett ott állt Tina. De minek?

- Tomlinson?! - szólított, mikor velem szemben megállt.
- Igen?
- Hová mentél? - kért számon.
- Köz? - fontam össze a karjaim.
- Muszáj tudnom. Amúgy meg hallom szervezkedsz a hátam mögött. Tudok mindent. - vigyorgott teljesen nyugodtan, viszont én egyre idegesbb lettem.
- Mégis mi mindent? - csatlakozott Harry.
- Szólítsalak innentől téged is Tomlinsonnak? Ugye tisztában vagytok vele, hogy ez  nem marad sokáig így? El kell, hogy váljatok. - jelentette ki.
- Ez túl megy minden határon! - vicsorogta Harry, majd egy hatalmas jobbost kevert le neki, amitől felszakadt Bob alsó ajka.

De ő sem tétlenkedett, visszaadta Harrynek, mire Tina hisztérikusan visítani kezdett. Olyan gyorsan történt minden, hogy közbe avatkozni sem tudtam volna.

- Ezért még számolunk kis buzi. - törölte meg a száját Bob, én pedig gondolkodás nélkül nekiestem.
- Ezt értem! Ezt Harryért! Ezt Larryért! Ezt a bandáért! Ezt Liamért! Ezt meg azért, hogy ne legyen páratlan! - minden mondatom után ott ütöttem ahol csak értem.

És még csak meg sem védte magát.

2014. június 10., kedd

Chapter Seventeen.

Hali:)
Tisztában vagyok vele, hogy sokat késtem, de remélem kiengesztelek mindenkit.;)
Már csak három rész van hátra ezen kívül.
Jó olvasást.:)

/Louis Tomlinson/
27, august, 2014
London
04:28

Tegnap kaptam egy fejmosás félét Bobtól. De nem vettem fel egy szavát sem. Most a változatosság kedvéért, arra kötelez, hogy mutazkozzak Tinával, és akkor majd azt fogják terjeszteni a pletykalapok, hogy együtt vagyunk.  De én nem igazán akarom, hogy hazugságot adjak el a rajongóknak.
Viszont Harrynek lett egy ötlete. Szökjünk meg! Ezért keltem fel ilyen korán, mert pakolok. Valamit biztos itthon fogok hagyni.
A fiúknak sem szóltunk semmiről. És mivel a turné első két állomása elmarad, (az országok anyagi okai miatt) így tudunk kettesben maradni és csak szeptember közepe fele kell elmennünk Californiába.

- Louis, minden bent van? Indulunk gyere! - nyitott be mosolyogva a szobába.

Megfogtam az utazóm és levittem a nappaliba. A Harryé is ott volt.

- Mehetünk. - jelentettem ki, majd előttem termett és átfogta a derekam, a homlokát pedig az enyémnek dűtötte.
- Te, én, Cancún. Csodálatos lesz. - nyomta az ajkait az enyémre.
- Szeretlek. - súgtam, mikor elszakadtunk egymástól.
- Én is. Menjünk mert lekéssük a nyugodtságot. - vigyorgott, majd megfogta a kezem és a bőröndökkel együtt kimentünk a házból.

Kulcsra zártam az ajtót, majd beültünk a kocsiba is.

- Jól nézd meg a házat. Most vagyunk itt utoljára párként. - mosolygott, majd összekulcsolta ujjainkat.

Út közben, még oda nem értünk a reptérre erre az egész elhamarkodott dologra tudtam csak gondolni. Mi van ha elsietjük? Nekem kellett volna még idő. De nincs rá lehetőség.
Kinéztem az ablakon és London félhomályban nyugvó utcáit figyeltem. Zárt üzletek, emberek siető hada hiányzik a járdákról. Furcsa volt ezt látni. Nem ehhez vagyok hozzászokva, hanem a nyüzsgéshez. Mikor kiértünk a főútra találkoztunk pár lézengő autóssal.
Nem telt bele sok idő, már a reptéren parkoltunk. Kiszálltam, karomat kicsit megcsípte a hajnali hideg levegő. A kocsiban más volt a helyzet, a bőröm bent hozzászokott a langyos hőmérséklethez.
Kivettük az utazókat a csomagtartóból, Harry pedig lezárta az autót, majd a magángéphez siettünk, hogy még csak véletlenül se ismerjen fel senki.
Fent kényelmesen foglaltam helyet Hazz mellett. A repülő pedig kisvártatva felszállt.

- Nem vagy álmos? - fordult felém kedvesen én meg csak bólogattam.
- Gyere. - csúszott lejjebb az ülésen, hogy a fejem a vállára tehessem.

Így cselekedtem, ő pedig összekulcsolta ujjaink végre, majd a fejét az enyémre hajtotta.

12:03

Megérkeztünk Cancúnba, már a repülő is leszállt és a reptéren állunk. Sikeresen végig aludtam az egész utat. Tovább is aludtam volna, ha Hazz nem kelt fel.

- Nagyon meleg van itt. - informált, pedig én is éreztem.
- Kerítsünk taxit. - mondta, majd fütyült egyet.

Tájékoztatnám, hogy ez nem London, de nem fogom. Kíváncsi vagyok.
Nagy meglepetésemre egy kék színű autó állt meg előttünk "taxi" felirattal. Hihetetlen vagy Harry!
Beszálltunk, majd megszólalt a sofőr.

- Beszélnek angolul? - kérdezte.
- Persze, azok vagyunk, felelte büszkén Harry.
- Hová vihetem önöket? - nézett ránk a visszapillantóból.
- Nem tud valahol a környéken egy jó szállást? - érdeklődte párom.
- De, indulunk is. - ezzel beindította a motort, majd elindította a taxiórát is.

Út közben hatalmas épületek előtt haladtunk el, és még pár parkkal is találkoztunk.
Kis idő múlva egy lakóparkhoz értünk, ahol zöldellő fák, virágzó bokrok vártak minket. Olyan gyönyörű volt.

- Itt egy kis nyaralót tudtok bérelni. Nem nagy egyik sem, négy helyiségesek. - mosolygott a sofőr és leparkolt.
- Köszönjük, mennyi lesz? - kérdezte Hazz, majd elővette a pénztárcáját, amire rá volt írva a nevem tollal.

De édes, mint egy tinilány.

- Tíz euró kereken.
- Elfelejtettem váltani! Font jó lesz? Mennyi lehet az? Adok tizet. - adta a taxis kezébe, kiszálltunk, kivettük a csomagokat, majd elindultunk a főépület felé.

Az utazóink kerekei hangosan gurultak a kikövezett sétálón. Néhol kis családok járkáltak, valaki a kutyáját sétáltatta, a párok pedig boldogan nevetgéltek egymással. Itt mindenki kreol borű, csak mi lógunk ki a sorból, a tipikus angol fehérségünkkel. Viszont jól esett, hogy senki sem ismert fel minket. Most mondhatni boldog vagyok. Holnap összekötöm az életem a világ legjobb személyével. Ez kicsit mégis nyugtalanít, mivel elsiethetjük.
Gondolkodásomból a pultos lány hatalmas dekoltázsa és csicsergő hangja rázott ki.

- Lakót parancsolnak? - nyávogott magas hangon, borzalmas angollal.
- Igen. Négy napra. - mosolygott kedvesen Harry.
- Neveket mondjanak.
- Harry Styles és Louis Tomlinson.
- Oké. Önöké lesz a 8-as. Fizetés kijelentkezéskor. - gépelte be a neveinket és átadta a kulcsot, mi pedig elindultunk a ház felé.

Hamar megtaláltuk, kinyitottuk és beléptünk. Bent rögtön egy nappaliba léptünk, ami tele volt zöld szobanövényekkel. A falon lógott egy plazma TV, azzal szemben pedig egy fehér bőrfotel feküdt. A padló laminált volt, ami rögtön fel is tűnt. Nekünk kövezve van. Innen nyílt egy amerikai típusú konyha, meg még két ajtó. Otthagytuk a csomagokat a nappaliban, majd bementünk az egyiken. A hálószoba volt az. Elég kicsinek tűnt, de mikor bentebb mentünk, már láttuk, hogy nem is annyira. Egy franciaágy helyezkedett el az ablak alatt. Mellette egy éjjeli szekrény és ennyivel kész a bútorok felsorolása. A fal türkízkékre volt színezve ami megadta a hangulatot.

- Csak gondolj bele, mennyi mindent fogunk itt művelni. - suttogta Harry a fülembe, fogával meghúzta a fülcimpám és belemarkolt a hátsómba.

Nekitolt az ajtónak majd egy lágy csókot hintett ajkaimra.

- Lou, egész úton nem szóltál hozzám. Zavar, hogy nem hallhatom csodálatos hangodat. - nézett rám aggódóan.
- Csak fáradt vagyok, minden oké Harry. - próbáltam mosolyogni.
- Ne legyél ennyire feszült, engedd el magad. - suttogta a számra, a kezét pedig az oldalamra vezette, aztán szenvedélyesen megcsókolt.

Elvezetett az ágyig, finoman rálökött, majd felém támaszkodott. Puha ajkaival durván szívni kezdte a kulcscsontomnál a bőrt. Azért ott, hogy ne látszódjon, már rutinos. Mindig felszabadultnak érzem magam ilyenkor, de most nem igazán megy. A ma délutáni házasságon kattog az agyam.
Harry egy pillanat alatt lekapta rólam a pólót majd erőszakosan szám után kapott. Szívta, tépte, harapta az ajkaimat, amiből egy kis vér is kibuggyant, mire felszisszentem, de nem zavarta. Ehhez a vadsághoz én nem vagyok hozzászokva.

- Harry. - sóhajtottam, mikor már az övem csatolta.
- Ez nekem most nem megy.. - szuszogtam.
- Hidd el, jó lesz. Megtöröm a szűziességed most. - vigyorgott rám huncutul, majd ágyékát az enyémnek nyomta.

Csatlakozzatok a Facebook csoporthoz, ahol mindig tájékozódhattok mindenről:)
https://www.facebook.com/groups/
229288223947474

2014. június 3., kedd

Award #2

#2 köszönöm a díjat Loraa *-* -nak:) köszönöm, hogy gondoltál rám is:) xx
Nagyon sajnálom, hogy csak most írom ki://

 
 
Szabályok:
 1. Tedd ki, hogy kitől van a díj!
 2. Írj magadról 11 dolgot!
 3. Válaszolj 11 kérdésre!
 4. Írj 11 kérdést!
 5. Küldd tovább 11 embernek!
 
 
11 dolog rólam:
-infón ülök ami megterhel:D
-ma megyek pszichológushoz:c
-viselkedési problémák
-akarok egy cicát most
-csíkosat
-csúnya vagyok
-nem szeretem ha hazudnak nekem
-utálom a seggnyalókat
-és fb cicákat is
-hőőőőő
-nem jut eszembe semmi:DDDDDD
 
11 válasz:
1. Szeretsz aludni?
-imádok*-*
2. Szemüveges vagy?
-nem
3. Mi a terved a nyárra?
-soook van:D
4. Mi volt életed legszörnyűbb eseménye?
-mikor meghalt apukám:c
5. Fordulópont az életedben?
-directioner lettem
6. Okosnak tartod magad?
neem xd
7. Legjobb ember az életedben?
-barátnőm, anyukám
8. Ismered a Teen Wolf sorozatot?
-nem
9. Ki a kedvenced, ha ismered?
-nem
10. Kedvenc könyv?
-13 okom volt
11. Kedvenc Bruno Mars szám? :D
-treasure

11 kérdés:
Szingli vagy?
Szerlmes vagy?
1d vagy LM?
Öhhm.. olvasod a blogom?
Ha igen tetszik?
Hány éves vagy?
Van házi állatod?
Vannak hülyék a környzetedben? xd
Hanyadikos vagy ha még iskolás?:D
Milyen blogokat olvasol általában?
Nincs több kérdésem:DD

Akiknek küldöm:
http://oneshots-larrystylinson.blogspot.com/
http://inyourimaginationstories.blogspot.com/
most nem olvasok több blogot://